Ma egész jó napom volt. Egy új kéthavi lap akadt a kezembe nagyon jó írásokkal. Az egyik különösen jó. Arról szól amiről én is már évek óta beszélek a barátaimnak. Sikerült is egy "keménymag"-ot verbuválni. Velük szeretném majd a menedéket létrehozni. Na de arról majd máskor beszélek. Inkább lássuk az írást. Buda Ferenc tollából:
"Tudjuk jól, hogy ami rendet az ember teremt maga körül: a feltört vagy tövestül kitaposott ősgyep rendje; a kiirtott élőlények, a domesztikáció révén szánalmasan degenerált állatok, a monokultúrás mezőgazdaság elsivárult rendje; az önfenntartásra képtelen világvárosi emberpopulációk; a fejlett régiókat keresztül-kasul behálózó, kipufogógázoktól bűzlő utak, a természeti adottságaiknál fogva összefüggő térségeket brutálisan szétszabdaló államhatárok rendje; a jól-rosszul megregulázott, hajózásra tán alkalmas, ám ihatatlan vizű folyók, a belégzésre már-már alkalmatlan levegő rendje.
A termelj-fogyassz egyre többet rendje. A tipord le a gyöngébbiket rendje. Az élj együtt - sőt szimbiózisban - a bűnnel rendje.
Nem folytatom. Aki nem vak, láthatja: ez a fajta rend napjainkban csak fokozódik. Minden egyes ember számára megszüli a maga kényszerhelyzeteit, kutyaszorítóit. Benne vergődöm magam is. Te is. Mindannyian. Ami engem illet: kiszolgáltatottságom ellenére sem óhajtok e rend szolgálatába szegődni. Tudom, hogy van egy másik rend: egy igazi. Amelyiken nem lehet kifogni, sem pedig erőszakot tenni; amelyik nem ismer alkut vagy megalkuvást, legföljebb még némi haladékot a belátásból fakadó megegyezésre, alkalmazkodásra. S addig is, egyenlőre, könyörületet.
Összegezve: nem rendteremtésre van hát szükség. A rend megvan. Csak rá kell találni."
